Cirkusz, Ninja Warrior és Rúdsport
2020-04-07
Cherchez la Femme – Hatsepszut
2020-06-26
Összes mutatása

Pizza, sör és egy futóbolond

A futás különleges helyen áll nálam. Aki ismer tudja, hogy nem vagyok futó, nem tudok futni.

Nem hiszem, hogy kitartásbeli hiányosságok miatt, egészen egyszerűen unom. Így aztán mindig csodálattal nézem a futókat. Mindegy mennyit fut, az, hogy képes lehetetlennek tűnő időt folyamatosan futással tölteni, számomra lenyűgöző.  Mindig is próbáltam megérteni a mögöttes motivációkat, nem csak futóknál, minden sportolónál. Mi vesz rá valakit, hogy fél napokat fusson? Hogy lehet kibírni azt a terhelés? Mire gondolnak közben? Ezek a kérdések foglalkoztatnak leginkább.

Kremlicza Leventével – a Futóbolonddal egy időben együtt edzettünk. Elképesztő akaraterővel és kitartással rendelkezik. Mindemellett maximális alázattal áll az edzéshez. Kezdem megérteni, hogy lehet ultra távokat lefutni.  Akaratból.

Leventét a kezdetekről, a háttérről a miértekről kérdeztem.

Barbellgirl: Miért kezdtél futni? Mi volt az ok?

Levente: Először nagyon rég küzdősport mellett kezdtem el, hogy javítsam az állóképességem. Akkoriban futottam egy ideig, futottam néhány félmaratonit, majd abbahagytam. Aztán néhány évvel ezelőtt kezdtem újra, akkor is elsősorban állóképesség-fejlesztés miatt, aztán úgy maradtam. Szerelem lett.

Miért a terepfutás lett az igazi?

A terepfutás ad egyfajta szabadságot, az erdőben tényleg önmagam vagyok, nincs más, csak a természet és én. A terep őszinte, és sokszor kegyetlen, más kihívásokat ad, mint a városi futás. A hegyen nincs olyan, hogy jön a villamos, és felszállok rá. Ott meg kell oldani, ha vihar van vagy ha fullasztó hőségben elfogy a vizünk.

Mikor döntötted el, hogy ultra távokat futsz?

Lehet, hogy fura lesz, de nem volt olyan szilárd döntés. Sőt, sokszor mondtam, hogy nem fogok ultrázni. Aztán egy ideje már futottam terepen 30-40 kilométer körüli távokat, amikor úgy döntöttem, hogy indulok a Szufla 52km-es távján. Elég őrült ötlet volt, a Szufla rendszerint augusztus elején van egy Duna melletti erdőben. Párás 37-40 fokos hőség fogadott egy homokos, erdős pályával, ahol 8 kört kellett futni. A középmezőnyben végeztem, pedig  volt ott görcs, hasmenés, minden. Aztán elkezdtem egyre hosszabb távokat futni, eleinte csak terepen, majd aszfalton, és már túl vagyok a tizenötödik ultratávomon és a sokadik terepmaratoni távomon.

Barbellgirl: Ez a kedvenc részem, amikor futókkal beszélgetek: „futottam már 30-40 kilométereket, de többre vágytam”.  Nálam inkább 30-40 méter ez a távolság, és megállni szeretnék nem tovább futni. Na, ezért csodállak titeket!

Mi a legnagyobb ellenséged futás közben?

Önmagam. Minden futó legnagyobb ellensége önmaga. A kétségeink, a gyengeségeink és főleg az egónk.

Barbellgirl: Maximálisan egyetértek. Nemcsak a futókra, de minden sportolóra, sőt talán minden emberre igaz a fenti mondat. Saját magadat kell legyőznöd. El kell hinned, hogy képes vagy rá és tenned kell a céljaidért.

Mi segít át a holtpontokon?

Általában az, hogy átgondolom, miért csinálom, miért jöttem. A zene is sokat segít, vagy egy kis drukkolás a frissítőponton.

Említetted a zenét. Fix listával futsz? Vannak kedvencek? Mást hallgatsz edzés közben és mást egy versenyen?

Általában futós mixeket hallgatok, illetve pörgős metál és rock válogatásokat, de néha újítok. Igazából egy fix dolog van. Az utolsó egy-másfél kilométeren Rob Bailey-Hungry című számát hallgatom. Erre kezdek hajrázni, majd az utolsó pár száz méteren kikapcsolom, és úgy futok be.

 

A futás mellett erőnléti edző is vagy, hogy cseppentél bele ebbe a világba?

Sokféle sportot űztem az évek alatt, aztán mikor bunyóztam és terembe jártam, akkor sokan kértek tőlem tanácsot ismerősi körből.  Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy edző leszek, így elvégeztem egy fitnesz instruktori képzést.  Viszont úgy éreztem, hogy nem elég az átadott információ, és a saját tudásom sem elég, ezért nem is tartottam edzéseket, inkább tanultam, új edzésformákat próbáltam ki.

Végül 2016-ban elkezdtem aktívan edzéseket tartani, az erőnléti tréneri képesítésem megszerzése után. Baráti körben, illetve alkalmanként már korábban is csináltam, de akkor kezdtem bele igazán.

Mi szerettél volna lenni gyerekorodban?

Elég sok mindent. Mivel versenyszerűen szertornáztam, így olimpiai bajnok. Csollány Szilveszter nagy példaképem volt. Egy sérülés miatt fel kellett hagynom a szertornával, de a sport valamilyen formában mindig megmaradt.

Barbellgirl: A tornászmúlt a mai napig meglátszik. Ezt az egyet beraknám a saját gyerekkoromba is, ha lehetne.

Mi az álmod, a bakancslistás futás, amit mindenképpen teljesítened kell?

Rengeteg van, idehaza idén futottam volna az Ultra Trail Hungary 112km-es távját, ami a járványhelyzet miatt az elmaradt. Sebaj, majd jövőre.

Augusztusban indulok a Korinthosz 162km-es távján. Az egyik álomversenyemen. Az Ultra Trail du Mont Blanc CCC nevű 101km-es távja is nagy álom, ami három országon keresztül visz Európa egyik legszebb hegységében. Aztán talán egyszer Spartathlon, talán UTMB, vagy A Kör. Ki tudja, amit hoz az élet.

Barbellgirl: Kívánom, hogy mindegyiket sikerüljön teljesítened!

Mit tanácsolsz egy kezdő futónak? Bárki elkezdhet futni, „előképzettség” nélkül?

Nagy túlsúllyal és komolyabb mozgásszervi problémákkal nem javasolnám, hogy megfelelő alapozás és szakember által végzett felmérés nélkül belekezdjenek. Egy alapozás mindenkinek jót tenne egyébként, illetve érdemes gyógytornászhoz elmenni mielőtt aktívan futni kezdenének. Tanácsot annyit tudnék adni, hogy legyenek türelmesek, kérjék szakember segítségét és ne mások elvárásai alapján fussanak.

Barbellgirl: Alapigazság. Az alapozás, a mobilitás fejlesztése, mozgásminták újbóli elsajátítása mindenkinek hasznára válna. A másik kulcsszó pedig a türelem.

Mi az, ami emberileg a legjobban kiborít?

Talán az, ha káros, helytelen tanácsokat adna egymásnak az emberek. Amikor valaki üzletből átver másokat, vagy káros dolgokat ad el nekik, legyen az akár egy edzésrendszer vagy táplálékkiegészítő.

Kedvenc ételed és/vagy italod egy kimerítő futás után?

A pizza és a sör kombináció már-már közmondásosan bevált hosszú futások után.

Mennyit futsz heti szinten?

Lazább időszakokban 55-65km körül, felkészülési időszakban 70-90km körül, sok emelkedővel és intenzív résztávos edzéssel.

Sportember vagy, dolgozol napközben, versenyekre készülsz. Hogy osztod be az idődet, mi a taktikád?

Nem vagyok a szigorú beosztás híve, szerencsére elég rugalmas a munkám, főleg itthonról dolgozom. Az edzéseket nehéz azért összehangolni, heti 4 futás és 2-3 erőedzés, 1-3 bringa, hosszú nyújtások teszik ki a hetem. Néha heti 13-15 órát is edzéssel töltök.

Barbellgirl: Egészen emberfeletti ez a teljesítmény!

Van, hogy egy verseny nem úgy sikerül, ahogy tervezted, hogy dolgozod fel a kudarcot?

Bevallom, nehezen, kicsit teljesítménykényszeres vagyok. Igyekszem tanulni belőlük, és még több elszántsággal edzek ilyenkor.

Van erre egyébként valami bevált módszered? Hogyan teszed félre a negatív érzéseket?

Egy fix momentum van, pár nappal később elmegyek az erdőbe futni, csak úgy szabadon. A barátoktól, futótársaktól és a blogom követőitől is rengeteg támogatást, biztatást kapok, ezek is sokat segítenek ilyenkor.

Mit csinál egy futó karanténba zárva? Milyen volt az elmúlt 3 hónapod, mennyit tudtál futni?

Fut.  😁

Barbellgirl: De ugye nem körbe-körbe a lakásban?

Viccet félretéve, szerencsés vagyok, a Budai-hegyek egy kevéssé frekventált részén élek, így karantén alatt is meg tudtam oldani az edzéseimet. Hihetetlen, de folyton tömeg volt az erdőben. Egy kisebb sérülést leszámítva tudtam annyit futni, amennyit akartam.

Levente, köszönöm az interjút! Zárásképp pedig, ahogy te mondanád: fussatok, bolondok!

Nincs hozzászólási lehetőség.