Kézisúly, komplexek és a crossfit
2019-11-16
Cirkusz, Ninja Warrior és Rúdsport
2020-04-07
Összes mutatása

Goku és a krumplis tészta

Gabival, vagy ahogy szinte mindenki ismeri, Jay-jel először az edzőteremben találkoztam.
Mivel máshonnan jövünk, más a hátterünk,  így nekem akkor még fogalmam sem volt arról, ki is az a „Jay” vagy mi fán terem a „Jay’s workout”.
Annyit láttam, hogy jön egy srác, elképesztően keményen végignyomja az edzést, és megy. Később, ahogy utána olvastam, egyre több dologban lett szimpatikus. Kezdett személyiséggel megtelni a név.
Aki követi az oldalát, nyilván már sok mindent tud róla, de szeretném most Jay-t vagy inkább Tar Gabit – az embert – egy kicsit reflektorfénybe állítani.
1. Mesélsz nekem a gyerekkorodról? Milyen benyomások értek? Mikor és miért fordultál az
edzés világa felé? Mik voltak az első lépések? Az első kudarcok, az első sikerek?
Mesélek. Óvodától kezdve egyre dagibb lettem. Mivel szerettem volna mindenből ötös lenni és egy jó
gyerek, akivel nincsen probléma – ezért a tesit utáltam. Mert abból nem tudtam jó lenni. Elkezdtem
felmentést meg igazolásokat “intézni” az olyan feladatoknál, amit tutira nem tudok megcsinálni.
Már általánosban is voltak kezdetleges próbálkozásaim a fogyókúrákkal és edzéssel, főleg a vége felé.
Nem sikerült soha tartós változást elérni. Igaz, általában a Google első oldalán szereztem meg a
“legújabb és legjobb” diétákat meg edzésterveket. Egyszer még azt is kipróbáltam, hogy egy teljes
hétig nem ettem. Ezt persze nem engedték volna meg, ezért minden kajánál kamuztam, hogy már
ettem/ majd később eszem. Érdekes kísérlet volt, bár mai fejjel nem javaslom senkinek a 24-36 órán
túli böjtöt. Főleg nem 18 éves kor előtt. Természetesen a korábbi étkezésre visszaállás után a tömeg
is visszajött.
Az első sikerek jóval később, a gimnáziumi évek közepén jöttek el, 17 éves korom környékén. Ekkor
találtam rá nagyjából egy időben a Fegyencedzés és a Harcosok étrendje című könyvekre. Mind a
kettő azzal szolgált, amivel a korábbi próbálkozások nem: rendszerszemlélettel. Hol vagyok most?
Hova akarok eljutni? Milyen lépéseket kell közbeiktatni? Nagyon jó, hogy ezek a könyvek úgy lettek
megírva, hogy teljesen kezdők is elkezdhetik. Azóta már jóval többet olvastam, és megtudtam, hogy e
könyvek korántsem hibátlan irományok, de tökéletesen elegendők voltak arra, hogy elinduljak a
változás útján. A Fegyencedzésnek tisztelgésül, amiért segített belekezdeni a rendszeres gyurmába,
később csináltam egy videósorozatot Fegyencedzés – a végső kritika címmel, melyben az előnyei
dicséretén túl kijavítottam a hibáit, téveszméit és lebontottam a szirupos börtönromantikát a saját
testsúlyos edzésről.
2. Mi szerettél volna lenni gyerekként? A gyerek Gabi hol van most a jelenedben, munkádban?
Gitáros. Ezt sajnos (vagy nem sajnos) nem engedték meg nekem; azzal az egyszerű magyarázattal,
hogy ha gitáros iskolába megyek, felnőtt koromban éhen fogok halni. Meg mert amúgy is “jó eszű”
Gabika, valami “értelmeset” kell csinálni. Ezért hát kiválasztottam a legegyszerűbbet, a
villamosmérnöki kart. Lehet, hogy tovább kellett volna nézelődnöm. Azt gondoltam, hogy erősítők,
hangfalak, gitár, na meg a videózás is – jó lesz az a villamosmérnöki. Közben derült fény arra, hogy
ezek a dolgok igen kis szeletét képezték a nagy egésznek. Na, de sebaj. Mivel a modulom videós volt,
így mondhatjuk, hogy a szakmámban dolgozok, csak egyéni vállalkozásban. Videózom.
Az edzősködés organikusan jött, gyakorlatilag nem is én találtam ki, hogy valaha majd edzéseket
akarok tartani. Csak szerettem edzeni, szerettem erről videózni. Aztán egyre többen írtak, hogy írok-e
edzéstervet nekik, lehet-e hozzám járni edzeni? Sokáig rendre átirányítottam őket Galba Zsoltihoz,
mondván, hogy hozzá menjetek edzeni, ő az egyik legjobb edző, akit ismerek. Mókás egyébként, hogy
később épp Zsolti ültette el a fülemben a bogarat, hogy szerinte meg kéne csinálnom az edzőit és
edzéseket tartani. Volt egy passzív félévem a villamosmérnökin, akkor tettem le a fitness-instruktori
vizsgát. Persze, a gyakorlati tudásom a saját edzésemből merítettem inkább, nem azon a
gyorstalpalón. Örülök, hogy végül így alakult, mert nagyon szeretek edzéseket tartani.
A jelenemben és a munkámban a gyerek Gabi ugyanott van, mint mindig: segítő szerepben. A belső
szenvedélyem, már-már kényszerem, hogy igyekezzek átadni másoknak azt, ami nekem bevált.
Kezdetben ez kéretlen tanácsok idegesítő formájában jelent meg, majd becsatornáztam értelmes
keretek közé: annak segítek, aki segítséget kér; akit érdekel; aki csinálja is a dolgokat, nem csak
beszél róla.
3. Gyerekként hogy élted meg a pufiságodat? Mit szólsz a ma olyan divatos, „fogadd el magad”
trendhez?
Rosszul. Az iskolai táplálékláncban többet nyom a latba, hogy hogy nézel ki, mint hogy milyen jól
tanulsz. Sőt, a fiatalabb korosztályban még az is előfordul, hogy jó tanulónak lenni ciki. Senki nem
akar a tápláléklánc alján lenni. Mondjuk ennek a kissé állatias csoportdinamikáknak megágyaz a rossz
rendszer.
A “fogadd el magad” gondolat addig hasznos és építő, ameddig az hangzik ki belőle, hogy fogadd el,
ahol most vagy; ne haragudj magadra; ne utáld magad. Ugyanakkor ne legyen egyenlő azzal, hogy
fogadd el magad és ne is igyekezz fejlődni, mert ”jó’ van az úgy”. Nem. Fogadd el és szeresd magad –
ÉPP EZÉRT sajátíts el jobb szokásokat. Ez jót tesz testileg-szellemileg-lelkileg. Az én olvasatomban
önmagunk elfogadása nem azonos a helyzetbe való beletörődéssel; csak azzal, hogy tudom, hogy itt
tartok most és ez rendben van. Igyekszem haladni, fejlődni – minden téren, lehetőségeimhez mérten.
4. Mit üzennél a mostani szülőknek, hogyan segítsék gyerekeiket? Mi az, ami mellett Te
mindenképpen ki fogsz állni majd szülőként?

Az első és legfontosabb: a gyermek nem azt követi, amit mondasz neki, hanem amit lát. Hiába
mondod, hogy egye meg a zöldséget, ha te nem eszed meg. Ráparancsolsz, hogy mosson fogat, ha
tőled nem látja túl gyakran, hogy megmosnád. Legyen boldog, vidám – ha te nyilvánvalóan nem vagy
az. Nagyon fontos igazságnak találom azt, hogy ha a szülők boldogok, akkor a gyermekek boldogok.
A második: engedd, hogy az legyen, ami ő akar lenni. Lehet, hogy ez nem az lesz, amit te elképzeltél
számára. Nem vagy az Istene, hiába tekint rád úgy. Ne élj vissza ezzel.
Én nem fogom autoriter üzemmódban eltiltani minden rossztól, hanem el fogom neki mondani, hogy
mivel jár az adott dolog. Példának okáért legalább olyan károsnak tartom a véres szigorral betartatott
“tökéletesen” egészséges étrendet, mint a teljes, észszerűtlen szabadjára engedést. Mérték. Arany
középút.
Azért, mert szeretek sportolni és én nem értem el – nem is fogok elérni – ebben kirívó sikereket, az
utódom nem lesz olimpikon. Azért, mert imádok gitározni, de nem lettem – nem is leszek – híres
gitáros, az utódomnak nem lesz kötelező a zenei pálya.
5. Hogyan élted és éled meg a sikert, a népszerűséget? Egyáltalán felismernek az utcán?
Hogyan reagálsz rá?
A siker szubjektív. És nem végleges. Olyan, mint a szinuszgörbe: hol fent – hol lent. Éreztem már
magam sikeresebbnek jóval korábban, mikor az objektív mutatók a jelenleginél alacsonyabban álltak.
De ez nem probléma. Természetes.
Legtöbb esetben mindig örülök neki, ha valaki tudtomra adja, hogy nézi a videókat, hasznos volt neki
belőle valami. Felismernek időnként, voltak megmosolyogtató esetek is. Én nem érzem azt, hogy
valami hatalmas sztár lennék, vagy kiemelt figyelmet érdemelnék, ettől függetlenül volt olyan, hogy
szó szerint lefagyott mellettem az illető, nem tudott megszólalni. Ilyenkor próbálom oldani a
feszültségét, én kérdezem tőle, hogy hogy van, megy-e az edzés vagy ilyesmik. Nem vagyok attól
olyan nagyon különb, hogy kitettem magam az internetre. Úgy edzek, mint rengetegen mások.
Nagyon sok ember fogyott le, kezdett sportolni. Semmi unikális nincs ebben. Annak örülök, hogy
sokan jelzik vissza, hogy videóm vagy írásom billentette át őket a tétlenségből a cselekvésbe.

6. Mi az, ami az edzésben motivál? Amikor mélyponton vagy, mi lendít tovább, mire szoktál

gondolni, mi ad Neked kapaszkodót?
Ha jó a kedvem, jól alakul épp az életem és rendben vagyok a legtöbb téren, akkor már természetes a
mozoghatnékom. Nem kell hozzá videókat nézni vagy motivációs beszédeket hallgatni, vagy ilyesmi.
Alap. Ugyanolyan, mint hogy minden este lefekszem aludni. Minden hétfő-szerdán-pénteken megyek
erősíteni, pont.
Amikor viszont nem vagyok jól, akkor a legjobban bevált módszer az, ha nem gondolkodom. Robot-
pilóta üzemmód. Célom van, ehhez kapcsolódik egy terv, követni kell ezt a tervet. Akkor is, ha nincs
kedv. Olyan ez, mint az időjárás. Attól, hogy esik az eső, még menned kell dolgozni. Muszáj.
Persze, a szélsőséges erőltetés nem jó. Tehát amikor beteg vagyok, vagy nagyon rosszul érzem
magam és tudom, hogy ezen most a plusz erőfeszítés csak súlyosbítana, nem segítene – akkor a
pihenést választom. De ez a pihenés nem tarthat egy-két hétnél tovább. Ilyen nem is szokott
előfordulni.
7. Tudom, hogy érdekel a japán kultúra. Mi ragadott meg legjobban benne?
Először óvodásként minden nap rohantunk haza, hogy nézzük a tévében a Dragon Ballt. Ez egy olyan
anime sorozat, amelyben a főhős egy nagyon jólelkű, szuperizmos és erős harcos, aki mindig megvédi
a szeretteit meg az egész Földet az aktuális főgonosztól. Aztán jön egy újabb és akkor szétedzi magát,
hogy azt is le tudja gyűrni. Úgy gondolom, hogy ennek is volt köze az edzéshez, hogy egész
gyermekkoromban úgy akartam kinézni meg olyan erőssé válni, mint Son Goku.
Később a mellkasomra is tetováltattam azt a szimbólumot, amelyet Goku megkapott a ruhájára elismerésként,
amikor felkészült élete egyik legnagyobb küzdelmére. Ez a 悟. Go-nak kell ejteni, azt jelenti, hogy
felkészült, megvilágosodott. Természetesen nem érzem azt, hogy ezt kiérdemeltem, hanem inkább
megelőlegeztem magamnak. Annak a szimbóluma számomra, hogy törekedni kell erre.
Az animéken kívül a kultúra is nagyon megtetszett, főleg amikor egy évig tanultam japánul. Az órákon
sok szó esett a nyelven kívül a viselkedésükről, attitűdjükről. Számomra nagyon szimpatikus a
precizitás, a kitartás, a másokkal való törődés. Sok hasonlóságot vélek felfedezni az értékeik es a
számomra fontos értékek közt.
8.. Mik a gyengeségeid, mik a félelmeid, mi az, ami a legjobban dühít az életben?
Amin dolgoznom kell még, az a segítség kérése és elfogadása. Sokáig mindig mindent egyedül
csináltam és hiába jó szívvel ajánlottal fel segítséget, úgy éreztem, hogy nekem egyedül kell
megoldanom mindent, nem akarok mások “terhére” lenni. Azóta megtanultam, hogy amikor szívesen
segítenek, az nem teher nekik, sőt örülnek a barátaim, szeretteim, ha adhatnak is valamit vissza.
Félelmeim az jövendőbeli párkapcsolattal kapcsolatosan van, de ezen aktívan dolgozunk a
terápiában, hogy feloldjam a rossz beidegződéseket, káros mintákat.
A legjobban dühítő dolgok sorában nálam nem a butaság áll, bár dobogós. Igazán örömteli, amikor az
ostobaság lelkesedéssel és szorgalommal párosul. A legjobban mégsem a hülyék zavarnak, hanem a
szerényebb értelmi képességekkel bírókat kihasználó cégek vagy épp politikusok. Egész életem
munkásságával a kultúra vonalából közelítve küzdök egyaránt a szerényebb képeségekkel
rendelkezők ámokfutása és az őket kihasználók ellen. Azzal, hogy minél szélesebb körben igyekszem
a hasznos, működő, kipróbált elméleti és gyakorlati tudást átadni, megannyi témában. Míg régen az
információhiány volt a legfőbb ok, hogy sokan nem képezték magukat; ma éppenhogy az információ
túl-áradat. A hasznos és fontos dolgok kiszűrésében, érthetővé és fogyaszthatóvá tételében
tevékenykedem.

9. Miben látod az erősségeidet?

Kitartás. Szorgalom. Rendkívül tehetségtelennek tartom magam mind a sportban, mind a zenében,
de még a videózásban is. Pont ezért büszkeséggel tölt el, hogy hátrányból, következetes törekvéssel
értem el kisebb-nagyobb sikereket.
Mik a közép- és hosszútávú céljaid edzés tekintetében? Erő? Izom? Forma?
Jelenleg nagy erőkkel készülök a június eleji életem csúcs formájára. Jubilálok idén, nagyjából 10 éve
kezdtem rendszeresen edzeni. Erről egy kis dokumentumfilm sorozatot is készítek az év során,
szintén a tapasztalatokból, hátha hasznos lesz valakinek. A fő cél tehát a külső. Az erő most
parkolópályára került, de ez nem is baj. Az edzésem első 8 évében mindig az erő, a képességek, a
gyakorlatok voltak fókuszban. A kezdeti átalakulás után lekerült a térképről a kinézet. Mostanság
találtam vissza hozzá. Mindkettő kell. Erő és izom is. Tartalom, de kép is. Kinézet terén még adós

vagyok magamnak. Egyensúlyba kell hozni a kettőt. Arany középút.

10. Kik a példaképeid és miért?

Matt D’Avella, videós. Azért, mert olyan minőségű videókat készít YouTube-ra, mintha mozifilmek
lennének. Lehengerlően igényes és maximalista. Olyan videóssá szeretnék válni, mint ő.
Vörös Attila, gitáros. Azért, mert számomra ő Magyarország és egyébként a világ egyik legjobb
gitárosa. Nagyon hálás vagyok, hogy személyesen ismerhetem és jóban vagyunk, tőle tanulok. Sőt,
idén még egy titkos zenei projektem is van a másik csatornámon, a JayTunes-on, de erről egyelőre
ennyit… ;p
Edzésben nehéz az ügy… Sajnos nem lehet megmondani a mai világban, ki kokszol és ki nem. De ha
ezt félretesszük, akkor külsőre Jason Momoa.
11. Hogyan képzeled el magad 50, 60, 80 évesen?
Rendkívül aktívan. Ha leszek olyan szerencsés, hogy lesznek utódaim, és talán nekik is lesznek, akkor
az unokámmal is akarok futkorászni meg fára mászni. Nem ám távolról ülve nézni.
80 évesen meg szétkokszolom magam, mint az állat, mert akkor már úgyis mindegy és izmosabb
leszek, mint valaha, lol.
12. Mi a kedvenc ételed?
Nehéz. Nem tudok egy konkrétat. Régen rávágtam, hogy krumplis tészta, vagy hurka. Ma már nem,
ezeket évente, ha egyszer eszem. Inkább azt mondom, hogy a tészta, minden féle-fajta formában.
Mindennel és bármivel, csak tészta legyen.
13. Mi a kedvenc gyakorlatod és izomcsoportod?
A húzódzkodás és a hát. Szép páros. Érdekesség, hogy ebben a gyakorlatban a mínusz végtelenből
indultam, az első próbálkozásnál 83 kilósan nem bírtam függeszkedni a rúdról. Nem tudtam magam
megtartani. Jó pár évvel később 75 kilósan, némileg más zsír-izom arányú testfelépítéssel saját
testsúllyal 25-öt, plusz súllyal 60 kilót magamra aggatva húzódzkodtam egyet. Ennél megveregettem
a saját vállam.
Jay, köszönöm az interjút. Öröm volt veled beszélgetni.

Nincs hozzászólási lehetőség.